Vodafone - kísért a múlt

Bűnöztem. Élveztem. Ez volt a vétkem.

A napokban, 4 év után belémbotlott egy jelenlegi Vodás alkalmazott, és miután kideürült hogy nekem is volt szerencsém, egyből hárított és ellenségesen viselkedett velem. Nem foghatom az alkoholra. Arra sem hogy éjjel 3 óra volt már, egy nem annyira késő délutántól kezdve átmulatott lánybúcsú után. Mentségem nincs, egyszerűen tagadhatatlanul tódult fel bennem a porlepte adrenalinszintem, amit ugyanúgy 4 évvel ezelőtt volt képes kiváltani belőlem a szemét igazságtalan, fejétől bűzlő rendszer. Amikor valaki kérdezés nélkül ítélkezik, és egyből támad. Akkor szúrnám a vasvillámat a szeme közé, de hopp! Ommm, shanti... közben ott volt India, közben ott volt Írország! Mit akarok én? hiszen ha csak egy kicsivel is jobb dolgom lett volna itthon, nem lettem volna a szerencse kegyeltje. Hálásnak kéne lennem. De legbelül, a zsigereimben csak az alkalomra vártam. Hogy hencegjek, hogy diadalt arassak! És ittasan, sok év után egy szánalmas kis katonán kiélhettem ezt a perverz vágyamat. 

Szánalmas vagyok. 

De beismerem, jó érzés volt.

Aztán felkért egy táncra, én meg mosolyogva elmentem vele. Azt hiszem ez, a probléma leminősítésével egy újabb sarokcsavarás a már eltaposott csótány tetemén.

India

Hellobello mindenkinek.

Júliusban elérkezett az utolsó napom a cégnél. Jó volt 3 hónappal  a szerződés lejárta előtt felmondani, így mindenki úgy kezelt mintha különleges élőhalott lennék. Sokan el is jöttek a búcsúbulimra, én 1-ig maradtam, de páran - többek között a főnököm - reggel 6-ig ropta. Szeretetben váltam el a cégtől, ennél ideálisabb búcsú nem történhetett volna.

Két hónapot otthon töltöttem Budapesten, ehhez minden cuccomat haza kellett szállíttatnom. Az ír cégek drágák, a magyarok pedig hírből nem ismerik az ügyfélközpontúságot. Az egyik akihez minden keresés vezet, na ők nagyon drágák, és mikor rákérdezek hogy nem lehetne esetleg mondjuk haramadáron, annyiért mint a többi magyar, akkor flegmán csak annyit mond hogy őt nem érdekli ki mennyit kér a szolgáltatásért... hát, nem is kapott semmit.

Ezzel ellentétben kedves István a jóóónagymagyar, igen. Végülis egyben hazaszállította a cuccaimat, de amit ezért el kellett szenvednem, az nem volt semmi. Két órán keresztül vendégnek érezte magát. Én, naiv, megkínáltam teával és ő el is terült a széken és életem leglassabb teaivását produkálta. A cica udvariasan köszöntötte, majd fél óra múlva rámnézett, nyávogott egy ingerültet, én a szememmel üzentem, hogy "jójó, tudom, de most mit csináljak", majd tüntetőleg távozott... és ő tette jól. Nade a lényeg, hogy egyben megérkeztek a cuccaim. Időben, jó áron.

Két hónap otthon, és elhúztam Indiába. Most is onnan írok.

A folytatást a www.keletikenyelem.blog.hu-n olvashatjátok.

Pusz, és később folytatom, amint munkához látok Európában.

Magyarok

Ma sem csalódtam honfitársaimban. Bár amúgy sosem szólunk egymáshoz, mert minek, mostanában feltűnően kóstolgatnak. Biztosan jól meggondoltam Indiát? hisz nem tudhatom mi vár rám ott.. most mondták a hírekben hogy megerőszakolnak minden lányt! És biztos hogy bírni fogom a koszt és a csendet? és van tervem utána? Nincs?! az meg hogy lehet? MEGÁLL AZ ÉLET!!!! Hogyhogy nagyjából elégedett vagyok az életemmel és ez csak hozzátesz? Ez konzervativizmus, kéremszépen - mondja ő - (és akkor mivan...) Én csak pazarlom az időmet, de ők már két gyereket is szültek, szóval fogjam be az arcom, én csak ne keménykedjek ezzel a húdenagy elhatározással!
Az egyik csak legyint "áh, úgyse jön vissza Írországba". Ezek szerint az a fő célom.

szerződés vége

Augusztus elején kezdődik el életem hátralévő része.

Bár nagy valószínűséggel felajánlanak egy újabb pár hónapos hosszabbítást a jelenlegi szerződésem utolsó napjaiban, nemet fogok mondani. Hogy miért?

Elértem a célom, sok pénzt kerestem, amit jótékony célra használok fel. A saját jövőmbe fektetem. :-)

Szeptember második felétől felkerekedem és jógaoktatói tanfolyamra indulok Indiába, aminek a mindennapjairól egy másik blogban fogok beszámolni. Még nincs meg az oldal, de amint életre kel, tudatom az itteni olvasókkal.

zene

Hogyhogy nem táncol önfeledten az egész iroda erre a zenére?

http://www.youtube.com/watch?v=VEAwx2RQAeo

A Vicc

Van hogy csak úgy adja magát egy szituáció és van hogy jár az ember agya miközben pihenést színlel.

Egy férfi kollegám töltötte újra a vizespalackját tisztított vízzel, ami szinte örökkévalóságig tart, ezért kisebb sor alakult ki, tisztára mint az oázis. Egy várakozó másik srác, kereste a szavakat, és csak annyit tudott kinyögni, "Briannak nagy a....". A gondolataim épp munka körül jártak, de megütötte a hirtelen szünet a fülem. Túl hirtelen reagáltam: "... mije?". (angolul: brian has a big.... what?). Csak egy ember nevetett. A negyedik, lengyel fiú. A másik kettő zavartan nem mondott semmit. Én meg jobbnak láttam nem magyarázkodni, inkább eltűntem gyorsan, mint szürke szamár a ködben. Remélem nem emlékeznek az arcomra, könnyen kirúghatnak egy ilyen miatt.

Ami érdekes az az, hogy ez a "játék" pont négy szereplős. A vicc tárgya, a poén provokálója, a lecsapója és az értelmezője. Tisztára mintha megrendezték volna, nem? :-D

Idegennyelv - ablak a világra

Ha nem beszélsz nyelvet, drámai módon csökken a munkalehetőségek száma. Megkockáztatom, megéri felmondani és két-három hónapon át intenzíven elsajátítani egy világnyelvet, hogy már a következő hónaptól megduplázd a fizetésed. Külföldön is megnyílnak a lehetőségek, hazajönni bármikor haza tudsz. Nehéz elképzelnem hogy nem éri meg se az idő se a pénz ezt a befektetést. Úgyhogy ha váltanál, és szakmailag már nem tudsz hova fejlődni, megvan mind az 500 diplomád, akkor hajrá, nyiss ablakot a világra!